Hozzávalók
(1 kis adag):
2 ek zabpehely
2 ek cukrozott sűrített tej (a magyarázatot l. lent)
1/2-1 ek citromlé
1 egész alma
fél marék piros bogyós gyümölcs (ezt most egy vérnarancs pótolta) vagy darált mandula/dió, vagy pl. aszalt vörösáfonya (ebből van olcsó spáros sajátmárkás)
Az elkészítés alig lehetne egyszerűbb: rányomjuk a sűrített tejet a zabpehelyre, ráfacsarunk kb. 1 ek-nyi citromlét, az egészet összekeverjük és úgy 20 percig állni hagyjuk, hogy a zabpehely jól magába szívja a folyadékot és megpuhuljon.
Félbevágjuk az almát és a kislyukú reszelőn (rendes svájci háztartásban van erre külön célszerszám "Bircherraffel", azaz Bircher-féle reszelő néven) szőröstül-bőröstül lepépesítjük; mondjuk, én azért kimagozom és állapottól függően meghámozom (a francia nyelvű svájciak állítólag nem reszelik, hanem apróra kockázzák az almát, de majd megkérdezem valamelyik rokonomat, hogy ez igaz-e). A pépet gyorsan (mielőtt megbarnulna) belekeverjük a zabpelyhes trutyiba, és az egészre rászórjuk a gyümölcsöket. Az egész egyébként szépen eláll a hűtőben másnapra és könnyebb bulikra nagy mennyiségben is előállítható.
Mint látszik, ebben a verzióban nem a gabona, hanem a gyümölcs játssza a főszerepet. A műzli eredeti neve ennek megfelelően Apfeldiätspeise, azaz almás diétás étel, amit aztán állaga miatt elkezdték "Müesli"-nek, azaz "pépecskének" becézni. A "Müesli"-ből (ejtsd müezli) a sztenderd németben Müsli lett (ejtsd műzli, amely hangsor viszont svájciul azt jelenti, hogy "egérke"), ahonnan aztán átkerült más nyelvekbe, így a magyarba is. Hasonló torzításon ment keresztül a "Röschti" szó, mire a magyar nyelvbe került.
A müzli kultúrtörténetéről...
...annyit érdemes tudni, hogy 1900 körül találta fel bizonyos Maximilian Bircher-Benner, egy aargaui származású orvos, aki Zürichben menő szanatóriumot indított a felesége hozományából (a szanatórium 1994-ig létezett). Bircher-Benner a nyers ételek fogyasztása mellet kardoskodott: az ő elképzelése szerint a test a nyers élelmiszerekben elraktározott biológiailag aktív fénykvantumokból nyer életerőt (talán mondanom sem kell, hogy ez az elmélet még az ő korában sem volt igazán összeegyeztethető a tapasztalati úton nyert adatokkal), az almás ételt pedig egészséges vacsora gyanánt tálaltatta a szanatóriumában. A katonásan szigorú napirend szerint működtetett szanatóriumban ettől függetlenül számos híres alak nyaralt, és Thomas Mannt állítólag az itt töltött idő ihlette a Varázshegy című regény megírására.
A sűrített tej mint ipari termék azért került a nyerskoszt apostolának a receptjébe, mert a nyers tejnek még Bircher-Brenner szerint is túl magas volt az egészségügyi kockázata (ugye még az antibiotikumok korszaka előtt vagyunk, amikor a tuberkulózis nem nagyon volt gyógyítható, viszont a nyers tej házilagos forralgatása sem egy kíméletes csírátlanítási eljárás).
Az ételt amúgy nem maga Bircher-Benner találta fel, ő azt állította, egy alpesi tehénpásztornő ezzel kínálta meg egyik túrája során, és Bircher-Benner azon a véleményen volt, hogy az átmeneti nyári szállásokon élő pásztorok étkezése különösen egészséges (egyébként nem annyira az). A svájci konyhákban az 1940-es évektől lett népszerű étel a "Birchermüesli", de vacsoraként fogyasztották (a svájci katonák étrendjében is szerepelt a müzlit vacsorára). Nemzetközi térhódítását a '68-as öko-bio-mozgalmaknak köszönheti, és vacsora helyett egyre inkább reggeliként, könnyű ebédként vagy egészséges uzsonnaként kezdték fogyasztani.
Persze a terjedéssel együtt a receptek is változtak, a cukrozott sűrített tej helyét a pasztőrözött tej és a joghurtok vették át a házi receptekben (néha egy részét lágy habbá vert tejszínre cserélik), emellett lényeges összetevő a friss gyümölcs és a pehellyé préselt gabona. A manapság néha "müzli" gyanánt árult, mézzel, csokival, vitaminokkal és egyebekkel dúsított, tej hatása alatt perceken belül szétázó pelyhek azért már kissé távol állnak az eredeti elgondolástól.
Hogy 21. századi müzlirecept is legyen:
"Rendes" müzlit ma is sima gabonapehelyből készítünk (fél kiló zabpehelyt 200 forintért kapni, szóval nem feltétlenül annyira drága dolog az egészséges étkezés): beáztatunk úgy 3-4 kanál gabonapelyhet kb. 3 kanál tejbe vagy vízbe. Negyedóra elteltével rádobunk egy kis natúrjoghurtot, és rászórunk maréknyi feldarabolt gyümölcsöt (tényleg bármilyen gyümölcs jó rá, a kissé ütődött egyszerű almától a barackon és epren át a licsiig és a csillaggyümölcsig).
